Általában négyféle módon hat a vonzerőnk. 

Bevonzza a hasonlót, az ellentétest, amit elutasítunk, vagy egy csodát.

Kép forrása

    Amikor a hasonlót vonzod az jó. Úgy érzed, bízhatsz benne, biztonságban érzed magad, a megértés, a meghittség, a béke  érzése költözik az ilyen kapcsolatba.
     A csoda. A csodáról nem lehet mit írni. Mert a csoda, az maga a csoda. :)
    Amikor az ellentétedet vonzod, vagy ő vonz magához, annak kétféle eredménye lehet. Létrejöhet egy eleven, perzselő, egymást kiegészítő jó kapcsolat, vagy egy elviselhetetlen, veszekedő, vitatkozásokkal teli pokol.

    Amikor bevonzod, vagy téged vonz be az, amit el akartál kerülni, - mert ilyen is van - ez talán a legrosszabb kapcsolatok egyike. Ilyenkor történik meg az, hogy az ember egyre jobban belekeveredik abba, amit mindenféleképpen el akart kerülni.
    Miért vonzod be, újra és újra, azt amit nem akarsz? Mert az érzéseivel az ember, ismételten életre hívja azt, amit minden idegszálával el akar kerülni. Ezáltal óriási életerőt adva neki a fennmaradáshoz, a megújuláshoz.      
    A nem kívánt dolog energiája egyre erősebb lesz.. Ez a megerősödött energia, hatással van az embert körülölelő külvilágra..Ennek következtében ismétlődnek meg újra és újra, a nem kívánt események. A  kapcsolatok sorsa pedig egy ugyanazon forgatókönyv szerint végződik.

          Hogyan kerüld el azt, amit nem akarsz? 

          Tuti "recepttel" nem szolgálhatok, de vannak ötletek, amelyek egyes embereknek beváltak.

          Sztornózhatod! Egy tollvonással megszüntetheted, ha "átírod."
          Most ki fogsz nevetni..
          Mondj egy mesét  magadnak. Pl. azt amitől félsz legyőzte egy sárkány vagy történt vele valami, amitől megváltozott, eltűnt.... stb. 
          Lehet egy olyan meséd is, amiben te jöttél rá arra, hogy amitől félsz, az nevetséges, vagy talán már nincs is, vagy semmi közöd hozzá, mert ez nem a te életed. A mesét úgy meséld, hogy valaki más legyen a főszereplője és nem te. Nyugodtan Te is kitalálhatsz valamilyen megoldást, valami olyasmit, ami közel áll az egyéniségedhez, amit nem érzel nevetségesnek, furának. Ha rájöttél arra, hogy mi az ami ellen tiltakozol, a megoldás már kézenfekvő lesz.

          A mesének hatalmas ereje van! 
          A bölcsek mesékkel tanítanak. A gyermekeket mesével nyugtatjuk meg, mesével mutatunk nekik utat.

          Cherokee indián mese. 
          Beszélget az öreg indián az unokájával.
           - Küzdelem zajlik a bensőmben, -  mondta a fiúnak.
          Ezt a küzdelmet, két farkas vívja egymással.
          Az egyik gonosz, tőle van a harag, az irigység, a bánat, a mohóság.
          A másik a jó. Tőle van az öröm, a béke, a szeretet, a jóindulat, az igazság.
          Ugyanez a harc zajlik benned is, és még másokban is.


          Az unoka elgondolkozott egy percre majd megkérdezte a nagyapját,
          - Melyik farkas fog győzni?
          - Amelyiket táplálod. - válaszolta az idős indián.


          Melyiket  táplálja az ember? Hol az egyiket, hol a másikat, és itt a baj. 
          Egyiket sem szabad engedni, a másik fölé kerekedni. Ezt értették meg a kínai bölcsek, amikor meghatározták a jin és jang  fogalmát. Mert rájöttek a legfontosabb dologra, ami az egyensúly.

          A fengshuiban is, és minden más területen, ahol az ember-ember kapcsolatról, vagy az ember- természet kapcsolatáról van szó, az egyensúlyra való törekvés a legfontosabb irányelv.


          Amikor a csoda megtörténik.

          Próbálja az ember megérteni, de nem foghatja fel. Mikor valamit nagyon akartunk, sokat tettünk érte és mégsem sikerült, akkor az ember egy idő után letesz róla.
          És akkor egyszer csak megtörténik amire vágyott, de egészen másképp, mint ahogy azt elképzelte.
          Pedig a csodát is az ember vonzotta be azzal, hogy elengedte azt amit oly nagyon, görcsösen akart. Nem adta fel, csak elengedte, kiengedte a saját hatásköréből, nem harcolt tovább. Átengedte annak az energiának, ami végül képes volt a vágyott célt létrehozni, vagy a megvalósuláshoz, a feltételeket megteremteni.
          A kapcsolatokban ez úgy működik, ha egyik sem akarja irányítani a másikat,csak egyszerűen szeret és hagyja, hogy szeressék. Nem írnak elő szabályokat, egymást elfogadják olyannak, amilyen. Aztán megtörténik a csoda, észre sem veszik és egymáshoz igazodtak.

          Ez a  kínai tanmese segíti megérteni a lényeget. Tudjuk, ismerjük a mesét, de alkalmazni mégis elfelejtjük.Talán ezért  történik kevés csoda az életünkben.

          A bölcs kínai vízhordó.
          Kínában egy vízhordózónak volt két nagy vízhordó edénye. Annak a botnak a két végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt.

          A pataktól a házig tartó hosszú séta végén, a megrepedt edény már csak félig volt vízzel, míg a másikból egy csepp sem hiányzott. Két teljes évig ment ez így. Minden nap a vízhordózó csak másfél edény vízzel tért haza. 
          Természetesen a hibátlan edény büszke volt a teljesítményére, hisz tökéletesen csinálta. De a szegény repedt edény szégyellte magát, mert csak fele annyit tudott teljesíteni, mint a társa.
          A két év keserűség után egyik nap megszólította a vízhordózót a pataknál:
           - Szégyellem magam, mert a víz szivárog belőlem, egész úton hazafelé.
          A vízhordózó így válaszolt az edénynek:                                                                  
           - Észrevetted, hogy a virágok az ösvényen, csak a te oldaladon teremnek? A másik edény oldalán meg nem?    
                                                                      
          Tudod, ez azért van így, mert én mindig is tudtam a hibádról. Ezért virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára. 
          Minden nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalomat díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a sok szép virág nem lenne az asztalomon.
          Mindannyiunknak megvan a saját, különleges hibája, ennek ellenére mégis, mindannyian jók vagyunk valamiben.:))