2012. május 29., kedd



Ponggori és a rizssüteményfa meséje, megmutatja nekünk, hogy a koreai embereknek is furfangos az észjárásuk.

Egyszer régen, egy faluban élt  Punggori és a felesége.  Volt nekik sok, sok méhecskéjük. Ponggori mindig megköszönte a méheknek a szorgos munkájukat.amikor begyűjtötte a mézet.

Mikor már jó sok méz összegyűlt, hátára vette a batyuját, és elindult a városba, hogy jó pénzért eladja a mézet.

Minden házba bekopogott, és kedves szavakkal kínálta a portékáját. De eredménytelenül.
Ki tudja miért, de most senki nem akart mézet venni. Már későre járt, fáradt is volt az egész napos járkálástól. A batyuja is nyomta már a vállát, meg indulnia is kellett volna már hazafelé, hogy a sötétedés előtt még hazaérjen.


Mielőtt hazaindult volna, megállt egy nagy házánál, hogy kifújja magát, Éppen akkor jött haza a ház gazdája, aki a város leggazdagabb embere volt.
Ponggori úgy gondolta, ha már itt van gazda, felajánlja neki, hogy kóstolja meg a mézet.
- Rendben van, megkóstolom a mézedet.-mondta a gazdag ember.
Belemártotta az ujját, és újra meg újra megkóstolta, mert nagyon ízlett neki Ponggori finom méze.
-  Mennyiért adod a mézet? – kérdezte.
 Ponggori gondolkozott egy darabig, aztán megmondta a méz árát.
 -  Nem, nem, nem fogok ilyen drágán mézet venni, add oda fele áron. – mondta a gazdag ember.
-  Ez nem drága, hiszen neked már így is féláron ajánlottam.
-  Hazudsz! Te is olyan vagy, mint a többi házaló! Azok is azt mondják, hogy már így is ráfizetnek a boltra.-  válaszolta a gazdag ember, és már indult is a kapuja felé.
Ponggori  gondolkozott egy kis ideig, de aztán így szólt a gazdag emberhez.
  - Rendben van, odaadom fele árért. Látom, hogy szeret jó vásárt csinálni, ezért mondok én valamit.
Találkozzunk egy hónap múlva a mi falunkban. Lesz ott minden, ami csak kell. Jó vásárt csinálhat, és még egy különleges ebéddel is megvendégeljük, ha eljön.
 - Valóban? Na akkor egy hónap múlva elmegyek. – ígérte meg a gazdag ember.


Mielőtt elérkezett volna a vendégség ideje, Ponggori és a felesége már jó előre, rengeteg finom, édes rizssüteményt készítettek. A vendégség napján, kora reggel kimentek az udvarra, és minden fát a roskadásig tele aggattak rizssüteménnyel. Úgy nézett ki, mintha a fákon, a gyümölcsök helyett rizssütemény termett volna.

Jött is a gazdag ember lóháton, sok szolgája kíséretében. Mikor Ponggori házához értek, Ponggori jó hangosan így szólt a feleségéhez..
-Feleségem, hozz egy kosár rizssüteményt, a rizssütemény fáról, mert úgy látom, hogy sokan vagyunk.
Hamarosan meg is jelent a feleség, egy jó nagy kosár rizssüteménnyel.
A gazdag embernek még a szája is tátva maradt, amikor meglátta, a rizssüteménnyel teli fákat.




ちょ だる. Tif (416610 バイト)
Azonnal meg akarta venni az összes fát. De Ponggori ravaszul visszautasította az ajánlatot.
Akkor a gazdag ember addig, addig kérlelte,- és Ponggori addig hagyta magát kérlelni,- mígnem a gazdag ember olyan nagy árat ígért a fákért, hogy Ponggori nem akart hinni a fülének. 
Végül Ponggori nagy kegyesen beleegyezett, hogy az egyik fát mégis eladja.

A gazdag ember kapzsiságában olyan nagy összeget fizetett a fáért, hogy ettől fogva, Ponggorinak egész életében nem kell már a méz eladásával bajlódnia.







A gazdag ember egy percig sem várt tovább, azonnal kiásatta a szolgáival a fát, és nagy  örömében már azt számolta, hogy mekkora haszna lesz a rizssüteményt termő fából. Gyorsan elköszönt és szélsebesen hazament. Elültette a fát, öntözte, dédelgette, de a fa kiszáradt.
A gazdag ember mikor rájött, hogy kapzsiságának köszönhetően csúful rászedték,  ezt a szégyent nem bírta elviselni és belebetegedett.

Így fizettette meg Ponggori a kapzsi gazdag emberrel, annak a méznek az árát, amiért ő és a felesége egy egész éven át dolgozott.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése